Kadarka borok

A kadarka a Kárpát-medence egyik legrégebbi vörösszőlő-fajtája: valószínűleg a török hódoltság idején, balkáni közvetítéssel került hozzánk. A 19. században még a legelterjedtebb magyar vörösszőlő volt, a filoxéra és a kényes termeszthetősége miatt azonban visszaszorult, és csak az utóbbi évtizedekben kapott újra figyelmet.

Vékony héjú, későn érő fajta, esős őszön könnyen rothad - ezért a borászok egyik legnehezebb szőlője. A jó évjáratban viszont könnyed, élénk savú, finom cserzőanyagú bor lesz belőle, piros gyümölcsökkel (meggy, ribizli) és azzal a jellegzetes fűszerességgel, amit sokan a fűszerpaprikához hasonlítanak.

Legismertebb termőhelye Szekszárd, ahol a Szekszárdi Bikavér házasításában is ott van, de Hajós-Baján, Villányban és Egerben is készítenek belőle bort. Kissé hűtve, 14-16 fokon a legjobb, és a pörkölthöz, a halászléhez, a paprikás ételekhez kifejezetten illik.